mozdonyvezetok-szaks

A mozdonyvezetői hivatásért!

Mozdonyvezetők Szakszervezete

Hírlevél
© Mozdonyvezetők Szakszervezete - mosz.co.hu/page/72/artID/1329/html/tizenot-evente-egy-k.html

Tizenöt évente egy kapavágás


Tizenöt évente egy kapavágás

Miközben a soroksári második vágány építésének döbbenetes sebességén tűnődünk, nézzünk ködös képeket a szakaszról!

Érdekes egy viszonylat a Budapest-Kelebia-Szabadka, azaz a 150-es számú vasútvonal. Az Alföld közepén haladva, nagyobb települések elérése nélkül szeli át az országot észak-déli irányban, ideális tehervasúti korridor Belgrád, Athén felé. Ehhez mérten nem is viszik túlzásba a pályafenntartást, a tehervonat végülis ráér. A távolsági személyvonatok nagyon lassú átlaggal közlekednek, Bajáról például Bátaszék-Sárbogárd felé, Halasról meg Kiskunfélegyháza-Cegléd felé sokkal gyorsabban el lehet jutni a fővárosba, mint az amúgy kilométerben rövidebb 150-esen.

A vonal fejlesztései sem haladnak valami gyorsan. Az ezredfordulón Józsefvárosból a BILK-re költöző konténerterminál miatt rendbe kellett tenni a Ferencváros-Soroksár szakaszt. A vasutat ezen a részen alépítményestül újjáépítették és a második vágányra is gondoltak, annak is előkészítették már akkor a terepet. A műtárgyakat kétvágányos pályára tervezve építették meg és a bal alépítményt is megépítették.

Aztán eltelt tizenöt év, mire el is kezdték megépíteni a bal vágányt. Illetve még nem kezdték el, az előkészületek tartanak. A leglátványosabb része ennek egyelőre, hogy kitisztították a vasút környékét: kivágták a fákat, bokrokat, szabaddá tették a második vágány helyét.

Félreértés ne essék, ez nem a belgrádi szupervasút építésének a része. Sőt, a rossz nyelvek szerint a kínaiak meglepve tapasztalták, hogy nincs kész Soroksárig a második vágány, ők valamiért abban a hitben éltek, hogy... Informátorunk szerint ők mindenesetre a Soroksár-Kelebia szakasz újjáépítéséről tárgyaltak a magyar féllel. Talán erre az inspirációra várt a beruházó, hogy végre megépítse a második vágányt a Budapesten belüli részen, amire egyébként a 150a vonal zsúfolt elővárosi kilométerein határozottan szükség van.

Szintén elérkezettnek láttuk az időt, hogy a 10-15 év alatt benőtt fotóhelyeket újra fölkeressük. Néhol döbbenetes a különbség a tavalyi állapotokhoz képest, tényleg mindenhol alaposan megtisztogatták a dzsindzsát. Még egy elfeledett távírópózna is előkerült, ami a bevágás oldalában eddig az erdő takarásában bújt. Őt a favágók szerencsére meghagyták, talán még száz év múlva is ott lesz. A sűrű köd külön hangulatos volt, ráadásul a városnak ezen a részén még ilyen szürkeárnyalatos időben is bőven lehet színfoltokat találni.

Mi már csak abban reménykedünk, hogy a téli leállás után valóban nekikezdenek az érdemi vasútépítésnek!

iho

HÍRARCHÍVUM