mozdonyvezetok-szaks

A mozdonyvezetői hivatásért!

Mozdonyvezetők Szakszervezete

Hírlevél
© Mozdonyvezetők Szakszervezete - mosz.co.hu/page/72/artID/2801/html/oktober-20-a-mozdony.html

Október 20. A Mozdonyvezetők gyásznapja, a szolgálatteljesítés közben elhunytak emléknapja

Írta: ,

A Mozdonyvezetők Szakszervezete Ügyvivő Bizottsága szerdai ülésén  megemlékezést tartott a szolgálatteljesítés közben elhunyt kollégák emlékére. Barsi Balázs elnök beszédében szólt az emléknap jelentőségéről, majd a tisztségviselők koszorút helyeztek el az emlékműnél és gyertyát gyújtottak az elhunytakra emlékezve.  

oktober-20-a-mozdony

"Gyermekkori álmunk vált valóra. Mozdonyvezetők lettünk. Ülünk a mozdony vezetőállásán, uraljuk a gépet, élvezzük a sebességet, tisztában vagyunk azzal, hogy a vasúti járművezetés felelősségteljes feladat, szolgálat, hivatás. Mögöttünk utasok százai nap mint nap, a fuvaroztatók által feladott rakomány, amelynek értéke csak milliárdokban mérhető. Emberek élete, áruk biztonságos célba juttatása múlik azon, hogyan végezzük munkánkat. Büszkék vagyunk arra, hogy megéljük álmunkat. Azt is tudjuk, érezzük azonban, hogy ez a hivatás kockázatokkal jár. A mozdonyszolgálat, ha a sors úgy rendeli, életünkbe is kerülhet.

2010. október 20-án Kiskunlacháza és Délegyháza közötti pályaszakaszon, az AS 322. számú szelvényben fekvő átjáróban bekövetkezett balesetben életét veszítette Szlávik István mozdonyvezető, 3 gyermekes családapa. 

A döbbenet, a megrendülés, az értetlenség lett akkor úrrá rajtunk, amikor értesültünk kollégánk haláláról. A döbbenet, hogy elvesztettük egy mozdonyvezető társunkat, aki ugyanúgy szerette hivatását, mint mi magunk, a megrendülés, amikor megtudtuk, hogy három gyermekéről gondoskodott, és az értetlenség; miért, miért?

Miért kellett meghalnia annak, aki most is szabályosan, pontosan végezte munkáját, aki most is betartotta az előírásokat, akinek mindene volt a mozdonyvezetés. Csak remélni lehetett akkor, hogy Szlávik István mozdonyvezető kollégánk tragédiája minden döntéshozót, szabályalkotót ráébreszt arra, hogy tenni kell valamit a vasút és közút szintbeli keresztezéseinek tarthatatlan állapota miatt, a baleseti helyzet javítása érdekében, hogy az ilyen értelmetlen halál ne következhessen be soha többé.

Sajnos azonban a 2010-ben történt tragédia nem egyedi eset volt. A magyar vasút születése óta több mint 60 vontatási dolgozó halt értelmetlen halált szolgálatteljesítés közben. Szlávik István tragédiája volt az, amely után a Mozdonyvezetők Szakszervezete úgy döntött, hogy halálának napját a mozdonyvezetők gyásznapjává nyilvánítja, és létrehoz egy központi emlékhelyet, ahol minden esztendőben megemlékezünk kollégáinkról és tisztelgünk emlékük előtt.

Itt állunk most, immár 8. alkalommal. Ebbe soha nem kell és nem is szabad belenyugodni! A szolgálatteljesítés közben elhunytak emlékére létrehozott emlékhely, a márványtábla szerepe kettős. Egyrészt emlékeztet az elhunyt családapákra, mozdonyvezetőkre, kollégákra, másrészt figyelmeztet a vasúti közlekedés kockázataira, a mozdonyvezető hivatás veszélyeire.

Emlékezzünk most a szolgálatteljesítés közben elhunyt kollégáinkra, helyezzük el a megemlékezés koszorúját, és gyújtsunk gyertyát lelki üdvösségükért!

A szolgálatteljesítés közben elhunyt kollégák emlékére, mindenkiért egy-egy gyertya égjen."

HÍRARCHÍVUM