"Mindennapi életünk útitársa lett a stressz, amit a balesetek, rendkívüli események megnövekedett száma is mutat. Naponta hallunk híreket arról, hogy vasúti átjáróban vonattal ütközött közúti jármű, vonat sodort el jól működő fénysorompó tilos jelzése ellenére sínekre hajtó autót. A balesetekről érkező hírek aggodalommal töltenek el minket mozdonyvezetőket, sorjáznak kérdéseink, kivel történt az eset, megsérült-e, sikerült-e túlélnie. Ilyenkor beleképzeljük magunkat a helyzetbe, átfut rajtunk a gondolat: akár velünk is megtörténhetett volna. A mozdonyvezetői hivatás gyakorlása veszélyekkel jár, amikor szolgálatba indulunk nem tudjuk, nem tudhatjuk, mit tartogat nekünk a sors. Mi, akik félkézzel indítjuk és állítjuk meg a száz tonnás gépet, a kétezer tonnás vonatot, tisztában vagyunk azzal, életünk nemcsak rajtunk múlik.

Kilenc évvel ezelőtt, 2010 október 20-án egy szép őszi napon kaptuk a tragikus hírt, hogy Délegyháza és Kiskunlacháza között baleset történt, egy tehervonat sóderszállító autóval ütközött és a mozdonyvezető súlyos sérüléseket szenvedett. Hamarosan rossz hírek érkeztek, megtudtuk, hogy kollégánk a vezetőállásba szorulva, a fékezőszelep karját szorítva, a szörnyű ütközésben életét vesztette. Szlávik István értelmetlen halála megrendítette a mozdonyvezetők közösségét. A Mozdonyvezetők Szakszervezete akkor úgy határozott, hogy minden évben Szlávik István halálának napján, megemlékezik a szolgálatteljesítés közben elhunytakról és október 20-át a Mozdonyvezetők Gyásznapjának nyilvánítja. A magyar vasút születése óta több mint hatvan kollégánk lett áldozat szolgálatteljesítés közben. A kilenc évvel ezelőtt történt szerencsétlenség sem fékezte le azonban a Fekete Mozdonyt. Továbbra is itt van közöttünk, időnként megáll, hogy valakit magával vigyen.

A Mozdonyvezetők Gyásznapja tisztelgés az elhunytak emléke előtt, ugyanakkor alkalom arra is, hogy felhívjuk a figyelmet a hivatásunkkal járó veszélyekre. Magyarországon közel hatezer közúti-vasúti szintbeli kereszteződés van, ezek fele nem biztosított. Minden napra jut baleset, ami útátjárókban következik be, szinte minden esetben a közúton közlekedők szabályszegése, figyelmetlensége miatt. A megnövekedett motorizáció, a romló közlekedési morál, a felgyorsult élet egyre nagyobb kockázatot jelent a mozdony vezetőállásán szolgálatot teljesítő mozdonyvezetőkre. Az elmaradt pályaátépítések, halogatott mozdonybeszerzések miatt a vasúti járművezetők biztonsága érdemben nem javult az elmúlt években, pedig minket is hazavárnak! Ebben a helyzetben, ilyen körülmények között kell helytállniuk a magyar mozdonyvezetőknek, akik utasok életéért, az áruk biztonságos célba juttatásáért felelnek. A mozdonyvezetők, a vasúton utazók biztonsága érdekében cselekedni kell, a közúti, szintbeli kereszteződések számát csökkenteni, az útátjárók biztonsági szintjét növelni kell.

Minden alkalommal, amikor egyik kezünket a menetszabályozóra, másik kezünket a fékre tesszük, álljunk meg egy pillanatra, és emlékezzünk azokra, akik szolgálatteljesítés közben vesztették életüket, akik még az utolsó pillanatban is azt tartották szem előtt, hogy a tragédiát megakadályozzák. Ők a mi hőseink, nyugodjanak békében!"