Vasutasnap - van-e okunk az ünneplésre
Első alkalommal 1951-ben rendeztek vasutasnapot egészen 1961-ig augusztusban ünnepelték, majd onnantól lett július második szombatja a vasutasság napja. Ebből az alkalomból köszöntjük a magyar vasutasokat és elismerésünket fejezzük ki azért a helytállásért és áldozatos munkáért amellyel mozgásban tartják az országot.
A vasutas dolgozók megbecsüléseként majd hetven évvel ezelőtt, az akkori pártunk és kormányunk nyilvánította augusztus második vasárnapját Vasutasnappá. A termelésben élenjáró vasutas dolgozókat kormánykitüntetésben részesítették, a vasúti munkaversenyben legjobb eredményt elérő Északi Fűtőházat pedig Hámán Kató Fűtőházzá keresztelték – írta a korabeli sajtó.
Az azóta eltelt hetven esztendőben szédítő tempóban változott körülöttünk a világ, a technikai fejlődés, a globalizáció, a digitalizáció naponta állítja kihívások elé a kor emberét. A magyar vasút ebben az állandóan változó környezetben nem futotta be azt a pályát, amit a társadalom és a vasutasok joggal elvárnának.
A sokszor hangoztatott tervek, elképzelések és a megélt valóság között nagy, már-már áthidalhatatlannak tűnő szakadék tátong. A vizionált fejlesztések, járműbeszerzések mellett kevesebb szót hallani a vasutasok megbecsüléséről, munkánk elismeréséről. A vasút mára elvesztette renoméját, vonzerejét, a valaha biztos egzisztenciát nyújtó, társadalmilag elismert stratégiai munkakörökben túlterhelt, fáradt és motiválatlan, állandó vizsgáktól meggyötört dolgozók, sokszor az 1951-es vasútjára emlékeztető munkakörülmények között, billentik át egyik napról a másikra a vasút kerekét,
A magyar vasutasokban még él a hivatástudat, a felelősségérzet mert szolgáljuk a vasúti közlekedést és tudjuk, hogy a vonatoknak mennie kell. Ahhoz azonban, hogy a magyar vasút fejlődési pályára lépjen nemcsak technikai, technológiai fejlesztésre, hanem elismert munkavállalókra is szükség van. A korkedvezmény megszüntetése miatt a végrehajtó szolgálatban foglalkoztatott dolgozók, a mozdonyvezetők átlagéletkora folyamatosan nő, egyre nehezebb teljesíteni a foglalkozás-egészségügyi követelményeket, miközben a munkakörülmények javulása alig érzékelhető. A modern magyar vasút képe, a munkavállalót is megbecsülő vállalati kultúra meghonosítása egyelőre elérhetetlennek tűnik.
A Mozdonyvezetők Szakszervezete céljai az elmúlt évtizedekben sem változtak: hatékony érdekvédelem, hivatásunk értékének megfelelő bérezés és a foglalkoztatás feltételeinek javítása. Meggyőződésünk, hogy a mai kornak megfelelő, biztonságos vasúti közlekedés felépítéséhez, működtetéshez elengedhetelen a képzett, elégedett dolgozó és a megfelelő munkakörnyezet biztosítása. Ehhez hiteles szakszervezetekre és kiegyensúlyozott munkaügyi kapcsolatokra van szükség.
