A nagy „bérpofon”

„Ne is törődj vele, mert nem a te dolgod,

Megtudhatod, de nem leszel boldog,”

                                         (Ganxsta Zolee és a Kartell)

Talán ezt mondogathatják a hároméves bérmegállapodást nyáron a MÁV Zrt.-nél aláíró szakszervezetek az érdeklődő tagjaiknak – ha amúgy Mátyás király mesésen – sem hazudni sem igazat mondani nem akarnak a vasutas bérek általuk elfogadott alakulásáról. Az idő minket igazolt, bár ennek most egyáltalán nem örülünk. Van ilyen. Amikor bekövetkezik, amit vártunk és nem döngethetjük büszkén a mellünket, hogy mi megmondtuk! Mert az eredmény elkeserítő.

 Lássuk hát mi történt a 2021. évben a mozdonyvezetők, motorvonat-vezetők, vasutasok bérével.

Az idei bérfejlesztés mértéke 0, azaz nulla százalék volt. (tehát a „fizetés” nem emelkedett) Az éves infláció (azaz a pénzromlás) mértéke az első tíz hónapban elérte a 6,5 %-ot. Novemberre 7 %-ot mondanak az elemzők, tehát az éves infláció – minden jegybanki, kormányzati intézkedés ellenére – a legmagasabbak között lesz Európában.

Mit jelent a fentiek alapján számítható, nagymértékű reálkereset veszteség egyszerűen megfogalmazva? Azt, hogy a mozdonyvezetők, vasutasok majd egy havi jövedelmüket elveszítették, azaz ennyivel kevesebbet ér a pénzük a boltban, ennyivel kevesebbet tudnak vásárolni, azaz ennyivel „rosszabbul élnek”.

Ezért indított a hároméves megállapodást alá nem író, azt el nem fogadó Mozdonyvezetők Szakszervezete kollektív munkaügyi vitát a MÁV-START Zrt.-nél. Követeltük, hogy a munkáltató minimum kompenzálja a 2021. évi reálkereset veszteséget.

(Emlékeztetőül, pontosan azért sem írtuk alá nyáron az ominózus megállapodást, mert a munkáltató – a leegyeztetett szövegben – tulajdonosi utasításra, utólag, fellazította a gazdasági mutatók változását követő kompenzációs kötelezettség vállalását.)

A kollektív munkaügyi vitán illetve az az alatt történteken akár szórakozhatnánk is, ha nem a mozdonyvezetők „bőréről-béréről” lenne szó.

A teljesség igénye nélkül:

• november 30.-án, a munkáltató „szemérmesen” elhallgatva a 2021. évi valós történéseket, az MNB szeptemberi középtávú inflációs prognózisával (2021 - 4,6-4,7%, 2022 - 3,4-3,8%, 2023 - 2,8-3,2%) bizonygatta, hogy majd a három év összességében nem lesz reálkereset veszteség, sőt a keresetek vásárlóértéke nőni fog.
• december 01.-én, az MNB elnöke bejelentette, hogy az inflációs előrejelzések nem tarthatóak, a pénzromlás mértéke tartósan magas maradhat, az idei kiugró infláció után sem csökken jelentősen, 2022-re például az infláció mértékét 4,7-5,1 % között várja a jegybank.(az új középtávú prognózis december közepén várható)
• december 02.-én, közismertté vált a KSH gyorstájékoztatója, amely a szeptemberi adatok alapján a magyarországi bruttó és nettó átlagkeresetek 9,1 %-os növekedését közölte az egy évvel korábbi keresetekhez képest. Ugyanezen a napon a legnagyobb állami tulajdonú „vállalatcsoport” MÁV-START-os képviselői a munkaügyi vita tárgyalásán továbbra is hitet tettek a hároméves megállapodás, benne a vasúti 0 %-os bérfejlesztés mellett.

 Azért a kollektív munkaügyi vitán az is bebizonyosodott, az „ősi magyar vasúti rögvalóság” csak nem akar megváltozni. A munkáltató, ha nem is szó szerint, de kimondta és éreztette is velünk, a mozdonyvezetők ne nagyon elégedetlenkedjenek, mert a többi vasutashoz képest sokkal többet keresnek, na meg mindenki örüljön, hogy van munkája és tud dolgozni a világjárvány alatt is. A legizgalmasabb munkáltatói felvetés mégis az volt, „miért gondolja a szakszervezet, hogy a munkavállalók keresetének nőnie kellene”??

 A kollektív munkaügyi vita tehát egyelőre eredménytelenül zárult, és ezen nem változtat az sem, ha a munkáltató esetleg valamilyen juttatást még biztosít év végén, amolyan „szépségtapaszként”. A továbbiakról a MOSZ 2021. december 15.-i Küldöttközgyűlése dönt.

 Felvetődik az a kérdés, hogyan fogják az aláírók ezt a méltatlan és/vagy méltánytalan paktumot elfogadtatni a vasutasok többségével, hogyan porlasztható szét az ezzel kapcsolatos a kellemetlen érzés.

• Nulladik fázis: 2022. január elsején is felkel majd a nap, és mint ahogy senkit sem érdekel a tegnapi újság, úgy felejtődnek el, porladnak el – ha a „bűnösök” elhallgatják – a tavalyi év történései is.

• Első fázis: A munkáltató 2022. január elsejétől végrehajtja a 10 %-os alapbéremelést, majd akinél még szükséges rááll az új minimálbérre (200 eFt/hó) és garantált bérminimumra (260 eFt/hó). Persze ebben a sorrendben, mert így kevesebbe kerül, és nehogy már „túl jól járjanak” a legalacsonyabb alapbérű vasutasok. A 10 %-os emelés és a kinek mennyi plusz százalékot jelentő, garantált bérminimumra való ráállás azért jelentős dolog, tudja tompítani az esetlegesen meglévő kétségeket a bérmegállapodás kapcsán. 

• Második fázis: Az aláíró szakszervezetek „nyomására” a munkáltató „belátja”, hogy kezelni kell, a garantált bérminimum emelése okozta „bértorlódást”. Ezért valamilyen alapbérszintig, mondjuk úgy valamennyivel háromszázezer forint feletti alapbérig további pár százalékot ráemel még a tíz százalékos béremelésre. Az érintett munkavállalók örülnek, a szakszervezetek büszkén kommunikálják az elért „eredményeket”. (miért is ne tennék, hisz ezek az intézkedések tagságuk nagy részét érintik)
• Utolsó fázis: A mozdonyvezetőkön, motorvonat-vezetőkön kívül mindenki „boldog” és nem veszik észre, hogy a hároméves megállapodással 2023-ban sikerült „eljutni” 2020-ig.

Bravó!

Zárásul, kommentár nélkül két gondolat.

Valaki a médiában azt mondta, nem pontosan idézve, a jelenlegi globális kapitalizmusban a nagy nemzetközi pénzügyi alapok, a multinacionális vállalatok nyomást gyakorolnak a politikai hatalom birtokosaira vagy éppen korrumpálják azokat azért, hogy a munkajogot „légiesítsék” azaz a munkavállalók akár évszázados szerzett jogait negligálják. Az utóbbi évtizedben a magyar jogszabályalkotás, lásd sztrájktörvény, munka törvénykönyv módosítás, a vasúton a személyszállítási törvény „kiválóan” illeszkedik ebbe a „világtrendbe”. 

 A 73.078/904.sz. kereskedelemügyi miniszteri rendelet szerint: „A munkásoknak azon törekvése, hogy minél kedvezőbb munkafeltételeket érjenek el, a gazdasági életnek olyan természetes jelensége, melyet megakadályozni vagy korlátozni nem lehet, sem nem szabad. Nem változtat ezen az sem, ha a munkások ezt a törekvésüket összebeszéléseken alapuló tömeges munkabeszüntetéssel iparkodnak elérni…” (valahol egy Magyarország nevű helyen, több mint száz évvel ezelőtt)

 Apavári József