Elhunyt kollégáinkra emlékezünk
Október 20-án a Mozdonyvezetők Gyásznapján emlékezzünk mindazokra, akik szolgálatteljesítés közben életüket adták a mozdonyvezetői hivatásért, a magyar vasút szolgálatáért! Családapák, barátok, kollégák voltak Ők, akiket a Fekete Mozdony elvitt közülünk. A magyar mozdonyvezetők nagy családja nem felejti el azokat, akik még az utolsó pillanatban is azt tartották szem előtt, hogy a tragédiát valahogy megakadályozzák. Ők a mi hőseink, nyugodjanak békében!
Mindenünk a mozdonyvezetés, ám amikor szolgálatba jelentkezünk majd felszállunk a vezetőállásra és elindítjuk a vonatot, tisztában vagyunk a kockázatokkal. Tudjuk, szolgálatunkat hibátlanul ellátva is kiszolgáltatottjai vagyunk mások felelőtlen viselkedésének, figyelmetlen és szabályszegő magatartásának. Sokszor csak a szerencsében bízhatunk, ezt az érzést azonban - miután elkerültünk egy rendkívüli eseményt – nem lehet megszokni. És vannak kollégáink, akikhez a sors nem volt kegyes.
2010. október 20-án egy szép őszi napon Szlávik István mozdonyvezető tehervonattal közlekedve sóderszállító autóval ütközött Délegyháza és Kiskunlacháza között. Szolgálatát pontosan, az utasítások szerint végezte, minden tőle elvárhatót megtett, hogy a balesetet elkerülje, mégis vétlen áldozata lett a tragikus eseménynek. Értelmetlen halála megrendítette a mozdonyvezető társadalmat és a Mozdonyvezetők Szakszervezete akkor úgy döntött, hogy október 20-át a Mozdonyvezetők Országos Gyásznapjának nyilvánítja. Ezen a napon emlékezünk szolgálatteljesítés közben elhunyt kollégáinkra, így Szlávik Istvánra is. Sajnos nem ő volt az első és nem is az utolsó, aki a mozdonyvezetői hivatás teljesítése közben tragikus körülmények között életét vesztette.
Szinte naponta halljuk a híreket útátjárós balesetekről, vonattal ütköző gépjárművekről és elgondolkozunk, hogy ez akár velünk is megtörténhetett volna. Hiába végezzük munkánkat fegyelmezetten, a magas követelményeknek megfelelve, a mozdony vezetőállásán sosem vagyunk biztonságban. A Magyarországon tapasztalható közlekedési morál, a megnövekedett motorizáció, a türelmetlenségből, figyelmetlenségből bekövetkező útátjárós balesetek aggasztó mértéke miatt munkavégzésünk biztonsága nem javul, pszichés terhelésünk viszont egyre magasabb.
A vasúti átjárókon való közlekedés veszélyeire felhívó kampány nem elég a balesetek megelőzésére. A vasúti járművezetők biztonságának növelésére korszerű mozdonyokra, motorvonatokra, az útátjárók biztonsági szintjének emelésére és olyan cselekvési tervre van szükség, ahol az élet védelme, a közlekedés biztonságának fontossága megelőzi a rövidtávú gazdasági érdekeket. Felszólítjuk a döntéshozókat, tegyenek meg mindent életünk megóvása, biztonságunk megőrzése érdekében, hogy a Mozdonyvezetők Gyásznapján újabb kollégák emléke előtt ne kelljen fejet hajtanunk!
A magyar mozdonyvezetők nagy családja nem felejti el azokat, akik szolgálatteljesítés közben vesztették életüket, akik még az utolsó pillanatban is azt tartották szem előtt, hogy a tragédiát valahogy megakadályozzák. Ők a mi hőseink, nyugodjanak békében!