Lázár János esete az időparadoxonnal
A Miniszter hároméves bérmegállapodás megkötésére, annak időtartama alatt összesen 25%-os bérfejlesztésre tett javaslatot. Mit hoz ez nekünk? Nézzük meg!
A MÁV-Volán CSÉT január 16.-i ülésén a vállalatcsoportot irányító Építési és Közlekedési Minisztérium vezetője hároméves bérmegállapodás megkötésére, annak időtartama alatt összesen 25%-os bérfejlesztésre tett javaslatot. A három év és a 25%, mint megváltoztathatatlan tulajdonosi keretszabály mellett, az első évben, azaz 2024 vonatkozásában egységes, minden munkavállalóra vonatkozó, egyösszegű 70 000 Ft/hó alapbéremelés valósulna meg. A miniszter a javaslatát nem részletezte, (nem is az ő dolga) a vállalat menedzsmentje pedig sem szóban, sem írásos tervezet formájában nem ismertette a részletszabályok tervezetét.
A bejelentést követően, estére az érintett vasutas munkavállalók már legyártották a bérfejlesztési változatokat. Nézzünk néhányat.
1. Vasutas János kiszámolta, a 2024-es 70 000 Ft neki 19%-os alapbéremelést jelent, tehát a következő két évben már csak összesen 6%-ra számíthat. (dühös lett) Vasutas István számára a 70 000 Ft 11%, neki még – gondolta – 14% jár 2025-ben és 2026-ban. (töprengeni kezdett)
Így gondolta a miniszter? Nem hiszem!
2. Furmányosabb vasutasok kikalkulálták, hogy három évre huszonöt százalék a jelenlegi bértömeget figyelembe véve vasutasonként (és volánosként) átlagosan mondjuk összesen 130 000 Ft (ez csak „hasra ütés”) alapbéremelésre ad lehetőséget, ha most kapnak 70 000 Ft-ot, akkor marad még 60 000 Ft két évre valahogy elosztva. (ilyen még úgysem volt)
Ezt javasolta volna a tulajdonos? Nem valószínű!
3. A kreatívabbak a munkaközi szünetet kihasználva úgy gondolkodtak, a 70 000 Ft az átlagosan közel 17%-os alapbéremelést jelent, a megmaradó átlagos 8%-ot meg majd egyösszegű vagy százalékos emelés formájában valahogy megkapják 2026-ig.
Ez lenne a terv? Ez a verzió esélyesebb!
Lehet még kitalálni változatokat, mert régen tudjuk, ha nincs információ – jelen esetben munkáltatói megállapodás tervezet – akkor a munkavállalók legyártják azt maguknak.
Nézzük azonban a tényeket. A Mozdonyvezetők Szakszervezete a lejárt csúfos hároméves megállapodás következményét értékelve, 2024-re 18%-os alapbéremelést követelt és követel, hisz a mozdonyvezetőknél ez jelentené az elmúlt három év reálkereset veszteségének kompenzációját és a 2024. év várható inflációjának kezelését. Az általunk elvégzett számításokat, állításainkat, azok helyességét, eddig nem vitatta senki. Ehhez képest vizsgáljuk meg Lázár János miniszter úr javaslatát.
Tegyük fel, leegyszerűsítve, hogy a miniszteri javaslat alapján a mozdonyvezetők jelenlegi alapbére 2026-ra 25%-kal emelkedik.(a jelenlegi x 1.25) Nézzük meg az MNB és a Pénzügyminisztérium hivatalos hároméves prognózisát a várható gazdasági mutatókra, köztük a fogyasztói árak alakulására. (infláció) Vizsgáljuk meg a jelenlegi helyzetünket (három év alatt több mint 11%-os reálkereset veszteség) és számítsuk ki a javaslat alapján a reálkeresetek várható változását 2026-ig. Mi az eredmény? A miniszter javaslata azt jelenti, hogy a mozdonyvezetők keresetének vásárlóértéke 2026-ban megegyezik a 2020-as keresetük vásárlóértékével.
Lázár János tehát szeretné visszaküldeni a MÁV-START Zrt. mozdony és motorvonat-vezetőit 2026-ban, 2020-ba. Itt érkeztünk el az írásunk címéhez!
Miniszter úr ezek szerint hisz az időparadoxon kvantumfizikai megközelítéssel való megoldásában. Azaz a mozdonyvezetők visszatérhetnek a múltba létrehozva egy új idővonalat, ami által megváltozik a történelem. Így nem a saját jelenükbe térhetnek vissza, hanem csak az adott – újonnan létrehozott – idővonalon mozoghatnak. Tagjaink ezáltal egy új világegyetemben létezhetnek tovább. A többi végtelen számú világegyetem, köztük a jelenlegi is eltűnik számukra. (lásd. Wikipédia)
A mozdonyvezetők hat év alatt – egészségromboló, pocsék munkaidő-beosztás mellett, hulladéktelepre való technikán – túlmunkával teljesített hét évnyi, vagy annál is több munkavégzés után elvárt jövedelemtöbblete tehát, elporlik a semmiben. Ha ezt egy sci-fi filmben látnánk, akkor sem tetszene, a valóságban pedig elfogadhatatlan.
Visszatérve a hús-vér valóságba, azt látjuk, hogy a tulajdonosi elképzelés mintha kísértetiesen a kollaboráns szakszervezetek igényeihez igazodna. Ők hallgatnak az „elmúlt három év” történéseiről, legszívesebben kitörölnék azt az emlékezetből, azt szeretnék, ha 2024-től új időszámítás kezdődne. Mára kiderült az is, elkezdték a vasutas elmék manipulálását, hallatszik már a régi nóta, szinte mindegy, hogy milyen béremelést kapnak a vasutasok, csak a „rohadt” (ez bővíthető trágárabb jelzőkkel is) mozdonyvezetők kapjanak kevesebbet. Lelkük (ha van) rajta.
De hagyjuk az érzelmeket, nézzük a racionalitást a bérfejlesztések kapcsán. Néhány éve gyakorlattá vált a százalékos alapbéremelés helyett az egyösszegű vagy az egyösszegű és százalékos béremelés kombinációja. Mindezt az egyre nagyobb bérkülönbségek igazságtalanságának orvoslására szorgalmazták a sárga szakszervezetek. Nézzük meg a valóságot.
A minimálbér jelenleg 266 800 Ft/hó, tehát ezt besorolási bérként megkapja a legalacsonyabbra értékelt munkakörben foglalkoztatott, akár képzettség, végzettség nélküli, teljes munkaidős vasutas is. A kezdő mozdonyvezetők besorolási bére 464 200 Ft/hó. 1,74-szeres különbség. Még a duplája sem. Ez az igazságtalan, elviselhetetlen differencia a munkaköri hierarchiát is figyelembe véve? A nagy túróst, mondanánk, ez csak primitív demagógia. Többeknek nem ártana egy kis szakirodalmat is olvasni a bulvár mellett.
A vezérigazgató és az állomási segédmunkás (ha van még ilyen munkavállaló) közötti több mint 18-szoros bérkülönbség már aggályos, de lássuk be, itt is csak az utóbbi felháborítóan kevés. A bérollót érdekes módon azonban pont a mozdonyvezetők kapcsán kívánják zárni a kollaboráns „érdekvédők” és a munkáltató. Úgy látszik a MÁV-START Zrt. vagy a tulajdonos menedzsmentje nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy a vasútvállalatoknál százas nagyságrendben állnak a MÁV-START Zrt.-s mozdonyvezetők jelentkezési lapjai, várván a felvételt. Ezért is vagy ezért sem, fogadja el a továbbiakban a Mozdonyvezetők Szakszervezete az egyösszegű béremeléseket a százalékos bérfejlesztéssel szemben.
Végezetül a Mozdonyvezetők Szakszervezete úgy ítéli meg, hogy a miniszter által kijelölt keretrendszernek létezik olyan értelmezése, amely alapján a menedzsment – tagjainak pozíciója és az ahhoz tartozó javadalmazás által elvárható tudás, felelősség és ésszerű kockázatvállalás mellett – tehet elfogadható javaslatot a vasutas munkavállalók, köztük a mozdonyvezetők bérfejlesztésére. Ehhez azonban el kell utasítani egyes vezetők Kádár – Ceauȿescu tengelyen elsajátított, aljas sunnyogáson, elvtelen alkudozáson, tolakodó ügyeskedésen alapuló módszereit. Nem utolsó sorban fel kell adni a munkaügyi kapcsolatok „ostoba” kezelését is.
A Mozdonyvezetők Szakszervezete a leírtak szellemében, azok figyelembe vételével, nyitott az értelmes tárgyalásra és megállapodásra, feltéve, hogy az a tagja jogos elvárásainak eleget tesz. Ellenkező esetben az tesszük, amit egy valódi szakszervezetnek tennie kell.
Apavári József