A vasutas munka sosem volt könnyű kenyérkereset, mindig is megpróbáltatásokkal járó, fegyelmezett és pontos munkavégzést megkövetelő hivatás volt. Életforma, amely egykor társadalmi elismeréssel és anyagi megbecsüléssel járt. Aztán az idők múlásával, ahogy a technikai fejlődés a vasúton is teret nyert, a vasúti közlekedésnek a gazdaság működésére gyakorolt hatása miatt egyre nagyobb kihívásokkal és kockázatokkal kellett szembenéznie a magyar vasutasoknak.

A megnövekedett követelményekkel szinte fordított arányban csökkent a vasutasok munkájának társadalmi és anyagi elismertsége, amelyet a vasúti ágazatban, a végrehajtó szolgálatban és a vasúti közlekedés fenntartásában tapasztalható és állandósult létszámhiány is mutat. A létszámhiány megnövekedett terhelést, állandó túlórázást, fáradtságot, kialvatlanságot hozott magával, és ennek sokszor a családi élet látja kárát. Napjainkban szigorú egészségi alkalmassági követelményeknek kell megfelelnünk, áttekinthetetlen és értelmezhetetlen utasításrendszerben, fokozódó pszichés terhelés közepette kell helytállnunk. 

Hivatástudatunk, szakmai felkészültségünk, fegyelmezett munkavégzésünk biztosítéka a balesetmentes vasúti közlekedés fenntartásának, a rendkívüli események megelőzésének. Kérdés azonban, hogy meddig lehet még úgy fokozni a munkaterhelést, halogatni a fejlesztéseket, hanyagolni a megfelelő munkakörülmények biztosítását, hogy az ne kockáztassa a közlekedésbiztonságot. 

A Mozdonyvezetők Szakszervezete álláspontja az, hogy a társadalmi elvárásoknak megfelelő, biztonságos vasúti közlekedés működtetéshez anyagilag és erkölcsileg is megbecsült vasutasokra van szükség. Elvárjuk a döntéshozóktól, hogy biztosítsák a feltételeket a vasúti ágazat korszerűsítéséhez, az egészségre nem veszélyes munkakörnyezet biztosításához, a vasutasok felelősségteljes munkájának elismeréséhez.