A Mozdonyvezetők Szakszervezete levélben kereste meg az ÉKM vezetését, a parlamenti frakcióvezetőket és a törvényalkotási bizottságot, felhívva a figyelmet és kérve hogy az Országgyűlés döntése előtt módosítsák az előterjesztést, hogy ne álljon elő olyan jogszabály, ami – ellentmondásossága, negatív diszkriminációt tartalmazó mivolta és EU irányelvet sértő tartalma miatt – további vitáknak és bírósági eljárásoknak adna táptalajt.

Tisztelt Miniszter Úr, Tisztelt Államtitkár Úrhölgy és Urak, Tisztelt Frakcióvezető Urak, Tisztelt Törvényalkotási Bizottsági Alelnök Urak!

Az Országgyűlés előtt folyamatban lévő, a közlekedési ágazat egyes kérdéseinek rendezéséről szóló T/11625 számú törvényjavaslat 18-23. sz. módosítópontja újraszabályozná a belföldi forgalomban dolgozó mozdonyvezetők – a jogszabály megfogalmazása szerint „az országhatárokon átnyúló kölcsönös átjárhatósághoz kapcsolódó szolgáltatást végző munkavállalónak nem minősülő utazó vasúti munkavállalók” – napi és heti pihenőidejének mértékét és kiadási módját.

A módosító javaslat az Európai Unió Bíróságának – az Európai Parlament és Tanács 2003. november 4-i, a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88 irányelvét értelmező – C-477/21. sz. ítéletét nevezi meg, mint olyan uniós normát, melynek ezentúl meg kell felelni. Sajnos az előterjesztett normaszöveg – elfogadása esetén – éppen ezzel ellentétes célt érne el.

Mindenekelőtt fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a fenti ítélet kizárólag annyiban mozdonyvezető-specifikus, hogy az alapügy felperese éppen mozdonyvezető. Ám az Európai Unió Bírósága a napi és heti pihenőidő kiadásával kapcsolatosan általánosságban mondta ki azt, hogy minden egyes munkavégzést követően ki kell adni a napi pihenőidőt, akkor is, ha azt heti pihenőidő vagy szabadság követi. Ennek a szabálynak a jelenleg hatályos jogszabályok is megfelelnek, leszámítva a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 104.§ (5) bekezdését. Az ítélettel kapcsolatos jogalkotásnak így semmiképpen nem a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény (Vtv.) hosszú és bonyolult módosítását, hanem pusztán az Mt. uniós jogba ütköző 104.§ (5) bekezdésének a hatályon kívül helyezését kellene tartalmaznia.

Azt, hogy a legnagyobb, mozdonyvezetőket foglalkoztató cég, a MÁV Személyszállítási Zrt. az Mt. napi és heti pihenőidővel kapcsolatos rendelkezéseit félreértelmezve, jogellenesen foglalkoztatja a mozdonyvezetőket, számos bírósági ítélet mondta már ki. Ez nem indok azonban arra, hogy a generális jogszabály (Mt.) egyetlenegy bekezdésének hatályon kívül helyezése, és ezzel immár teljesen egyértelmű jogi helyzet kialakítása helyett egy speciális, ágazati jogszabály (Vtv.) módosításával egyetlen munkaköri csoportra vonatkozzanak – számukra kedvezőtlen – új szabályok.

Mivel a munkavállalók számára biztosított általános védelem szintjének csökkentését a fent említett 2003/88 irányelv 23. cikke kifejezetten tilalmazza is, megállapítható, hogy a javaslat nem az uniós jog átültetésére szolgál, hanem éppenhogy sérti a közösségi jogot.

A mozdonyvezetők két munkavégzés – a mi szóhasználatunkban: „szolgálat” – közötti napi pihenőideje jelenleg lakóhelyen töltött 12 óra. A javaslat szerinti normaszöveg Országgyűlés általi elfogadása esetén a napi pihenőidő az általános 11 órára csökkenne, és már ennek lakóhelyen történő eltöltése sem lenne feltétel.

A mozdonyvezetők munkaidő-beosztása jelentősen eltér szinte minden más munkakörű dolgozó munkaidő-beosztásától, így esetükben fokozottan ügyelni kell a pihenés lehetőségének megadására. Minden egyes nap máskor kezdődik és máskor fejeződik be a munkavégzés, nappalos szolgálatot éjszakai követhet, délelőttit délutáni, a nap 24 órájának bármelyikében kezdhetjük és fejezhetjük be a munkát. Éppen ezért nem véletlen a jelenlegi jogszabályban a más munkavállalókhoz képest hosszabb napi pihenőidő biztosítása, és éppen ezért indokolt is ez, a munkakörünkre vonatkozó pozitív diszkrimináció fenntartása, hiszen a mozdonyvezetők sok esetben nem tudnak munkavégzés után azonnal hazaindulni. Ha pl. valamelyik kollégánk éjfélkor végez, de csak az első vonattal, hajnali 4-kor tud hazautazni, mondjuk 5 órára hazaér, akkor 17 óra előtt nem indulhat el újból dolgozni, hiszen a lakóhelyi 12 óra napi pihenőidő kiadása kötelező. A törvényjavaslat esetleges elfogadása esetén, ha éjfélkor végez, akkor 11 órakor már munkába is állhat, vagyis hajnali 5 órától délelőtt 10 óráig lehet otthon, hogy 11-re beérjen és egy újabb 12 óra hosszúságú szolgálatot kezdjen meg. Mennyi ideje marad akkor regenerálódásra ahhoz, hogy a következő szolgálatának minden másodpercében megbízhatóan tudjon gondoskodni a mögötte utazó többszáz ember vagy egy-kétezer tonna áru biztonságáról?

A heti pihenőidő tekintetében pedig már egyenesen negatív diszkriminációt teremtene a javaslat. A munkavállalóknak az Mt. 106.§ rendelkezése alapján minden héten legalább 40 óra, a munkaidőkeret átlagában 48 óra heti pihenőidőt kell biztosítani. Ez a jelenleg hatályos szabály a javaslat elfogadása esetén a mozdonyvezetők kivételével minden munkakörre megmaradna, míg a mi heti pihenőidőnk hetente csak minimum 29 óra lenne, a munkaidőkeret átlagában pedig 37. Ez ugye sokkal kevesebb, mint az összes többi munkavállaló esetében, akiknek az uniós ítélet értelmében ugyanúgy ki kell adni minden munkavégzés után a napi pihenőidőt, mint nekünk, csak nekik a heti pihenőidejük 11 órával több lenne.

A Mozdonyvezetők Szakszervezete kéri Önöket, hogy az Országgyűlés döntése előtt módosítsák az előterjesztést, hogy ne álljon elő olyan jogszabály, ami – ellentmondásossága, negatív diszkriminációt tartalmazó mivolta és a fent említett irányelvet sértő tartalma miatt – további vitáknak és bírósági eljárásoknak adna táptalajt. Nem utolsósorban pedig kérjük, hogy lássák be munkakörünk fontosságát és nehézségeit, és a jogszabályok formálásával nyújtsanak segítséget abban, hogy kipihenten, balesetmentesen, mindenki megelégedésére láthassuk el munkaköri feladatainkat.

Figyelmüket, intézkedésüket, a jogbiztonság érdekében tett erőfeszítéseiket előre is köszönjük.