2011. július 9. "  Vasutasnap, amint azt az elmúlt évek során már megszokhattuk idén is az izzasztó, a sörkészleteket az utolsó cseppig kimerítő kánikuláról szólt. 

No és " Pécsett legalábbis " a gyermekekről, akik között ezúttal szép számmal képviseltette magát az ifjak közt is legifjabb korosztály: a tipegők, a totyogók, a babakocsiban szenderegve érkezők. A mozdonyvezető kollégák legfiatalabb generációja " akik egyébként örvendetes módon szinte valamennyi rendezvényen aktív résztvevők " szép lassan családapává váltak és imént említett aktivitásukat épp az igazolja, hogy ifjú "családfőként" is szeretnének tagjai maradni a csapatnak.

A gyermek, mint fogalom legtöbbünk számára a jövő szinonimája. A holnapé, a jövő hété, az elkövetkező éveké. Saját sorsunkat illetően  még néhány évvel ezelőtt sem hittük volna, hogy ennyire bizonytalanná válhat, legyen szó jövedelemről, munkahelyről, vagy érdekvédelemről. De mi lesz vajon ezekkel az apróságokkal, mire felnőtté válnak?

A hit talán a legfontosabb dolog az életben. Nyilván nem vallási értelemben, de kell, hogy higgyünk a jövőben. Sokan érzik, mondják, hogy elveszítették a hitüket, én azt gondolom, ez nem igaz. Akiben nincs a jövőbe vetett bizalom egy paprika-palántát nem ültetne el "hiszen a logika alapján abban sem hinne, hogy az beérik. Számomra pedig azért jelentett sokat a gyermekek látványa, mert azt közvetítette: a bennünke hitet. Maradjon ez így.

Eklics Tamás