Vasutas legenda született a kilencvenes évek derekán, amikor Sipos István a váci vasútállomáson újságot vásárolt. A MÁV későbbi vezérigazgatója nem a hírekre volt kíváncsi. A széthajtogatható papír csak azért kellett, hogy a Nyugati pályaudvarra induló vonaton legyen mivel letakarnia a kétes tisztaságú ülést. A szolgálati helyén, egy sztrájk éjszakáján elhunyt legendás vasutasra emlékezők a történetet máig emlegetik. A vasút azonban azóta is hadilábon áll a tisztasággal.

Leülni, kapaszkodni veszélyes! " akár ezt is kiírhatná várótermeiben, illetve vonatai jelentős részének fedélzetén a MÁV. A társaság évente hozzávetőleg hárommilliárd forintot költ állomásépületei, és utasforgalmi területei takarítására. Ami önmagában is hatalmas összeg, ahhoz képest pedig különösen az, hogy a költekezésnek kevés a látszatja. Az állomások illemhelyein kizárólag a vakmerők merik elfoglalni a "trónt", vagy azok, akiknek már nincs más választásuk. A vonatokon pedig az is kockáztat, aki az ülésre leteszi magát. A műbőr kárpit jobbára annyira tiszta, amennyire az előző utas ruhájával letörölte.

A MÁV-nál készülnek a változtatásra, de a tisztaságnak meglesz az ára is. Fizetniük elsőként feltehetőleg a vasút állomásépületeit, utasforgalmi területeit takarító cégeknek kell. Lapunk értesülései szerint legalábbis eldöntött kérdés, hogy az 5-15 évvel ezelőtt, még közbeszerzési eljárás, és a korabeli iratok tanúsága szerint gyakran árverseny nélkül kiválasztott külső vállalkozók szerződéseit, a MÁV hamarosan felmondja. Erre pedig a társaságnak egyszerre több jó oka is van

A sorban az első, hogy a koszra már nem csak az utasok panaszkodnak. A MÁV-nál is tudják: a takarítók munkáját seregnyi jogos kritika érheti. A budapesti fejpályaudvarok, és a vidéki állomások egyaránt koszosak. Eközben a MÁV hálózatát nehezen követhető elvek alapján tucatnyi takarító, pontosabban takarító közvetítéssel foglalkozó cég között felosztó régi szerződések elavultak.

Legnagyobb hibájuk, hogy oldalaikon szó sincs a néhány éve megkötött Közszolgáltatási Szerződés (KÖSZ) normáiról, illetve a megsértésük esetén alkalmazható szankciókról. Vagyis, mindenki takarít, ahogy akar, vagy ahogy tud. Az eredményen az sem változtat sokat, ha leírják, hogyan csinálják. Márpedig a vasútnál szeretnék elérni, hogy a takarítók pontosan körülírt minőségi követelményrendszer szerint, megfelelő garanciák mellett dolgozzanak.

Az új elvárásokat azonban utólag már nem lehet beépíteni a meglévő szerződésekbe. Miközben ugyanis a MÁV csak a közbeszerzési törvény előírásai szerint szerződhet, a nem eszerint kötött szerződéseket már nem is módosíthatja. Az egyetlen lehetőség, hogy újakat köt. Ehhez pedig a meglévőket fel kell mondani.

A takarítás nem állhat meg: a MÁV a szerződésbontásokkal párhuzamosan közbeszerzési eljárások egész sorába vág majd bele, hogy megtalálja új takarítóit. Úgy tudjuk: a terv az, hogy a vasúti takarítási piacot az eddiginél kisebb szeletekre vágják. Így több vállalkozás juthat munkához, és az egységes takarítási előírásokat is könnyebb lesz betartatni, szankcionálni. De a nem megfelelően dolgozó alvállalkozóktól is egyszerűbb lesz megválni.

Még nem dőlt el, hogy a MÁV kikkel takaríttatna. A kalapban mindenesetre benne van, hogy a kiemelt pályaudvarokon, állomásokon saját erőből, valamint közmunkások bevonásával oldanák meg az utasforgalmi területek tisztán tartását. Emellett a társaság számít az önkormányzatok szerepvállalására is.

A vasúti területek döntő hányadának takarítása ezzel együtt a jövőben is külső cégekre maradhat. A MÁV azonban véget vetne annak a gyakorlatnak, hogy alvállalkozói a vasutasokat használják "fekete takarítónak". Jelenleg ugyanis nem ritka, hogy a pénztáros, vagy éppen az állomásfőnök némi "zsebpénzért" sepreget a váróteremben és a peronon, a takarításra leszerződött cég helyett. A MÁV-nál úgy tartják: ahol ez a rendszer működik, az alvállalkozókra nincs szükség. Ezért a kisebb állomásokon valószínűleg lehetővé teszik majd, hogy külön díjazásért a vasutasok vállalhassák a takarítást.

Az átállás árát előreláthatólag a MÁV is megfizeti. Valószínű ugyanis, hogy a jelenlegi takarítók nem fogadják majd kitörő lelkesedéssel a vasút, piacukat veszélyeztető próbálkozását. Feladataik esetleges elvesztése ellen pedig szinte biztosan minden eszközt készek lesznek bevetni. Borítékolható például, hogy ha alulmaradnak a vetélkedésben, jogorvoslati kérelmeikkel megostromolják majd a Közbeszerzési Döntőbizottságot (KD). Márpedig amíg a testület, egy-egy kisebb takarítási terület pályáztatásának jogszerűségét vizsgálja, a vasútállomások takarítása akár egész országrészekben is megbénulhat.

De a MÁV-nál számolnak azzal is, hogy a szigorúbb tisztasági követelmények teljesítése, az eddiginél többe is kerülhet. Arra egyelőre nincs válasz, hogy pontosan mennyivel. A vasútnál mindenesetre remélik, hogy a közbeszerzés szabályai szerint zajló pályáztatás meghozza "gyümölcsét", és a vállalkozók a versenyben leszorítják majd áraikat.

A változtatást a MÁV nem kapkodja el, az átállás fokozatos lesz. Az első takarítási pályázatok már az idén megjelenhetnek, az állomások üzemeltetésének önkormányzati kézbe adása viszont akár 2-3 évet is igénybe vehet. A kosz tehát nem tűnik el egyik napról a másikra a pályaudvarokról.

forrás: Népszabadság Online