A közelmúltban történt első szolgálatos, pályakezdő mozdonyvezető esete nemcsak egyéni kudarc, hanem egy rendszerszintű hiányosság éles tünete. Egy olyan rátermett ember, aki az elméleti vizsgákat sikeresen teljesítette, de a gyakorlati oktatás során nem kapta meg azt a támogatást és felkészítést, amely lehetővé tette volna a biztonságos és magabiztos munkavégzést. Az eredmény? Súlyos hiba, milliós kár, azonnali stresszhelyzet, majd rövid időn belül felmondás.

A balesetben érintett mozdonyvezető elmondása szerint pályakezdőként esélye sem volt jól kezelni a balesethez vezető helyzetet, mert korábban nem találkozott hasonlóval és nem volt mögötte olyan háttér, amely segítette volna abban, hogy időben és helyesen döntsön. Hasonló véleményt fogalmaztak meg a jelenlegi gyakornokok is: túl sok a vakfolt a képzésben, valamint a képzés hiányosságai miatt túl hirtelen és felkészületlenül érik őket a valós munkakörnyezet kihívásai. Mindezek mellett a mentális terheléssel egyáltalán nem foglalkozik az oktatási rendszer, pedig a mozdonyvezetői munka rendkívül megterhelő és óriási felelősséggel jár.

Ez az eset megrázta a mozdonyvezetői közösséget. A kollégák körében folytatott beszélgetésekből tehát egyértelműen kiderült: a jelenlegi oktatási rendszer nemcsak a mozdonyvezető hivatásra készülőket nem készíti fel megfelelően a valós helyzetekre, hanem maguk az oktató mozdonyvezetők sem rendelkeznek a szükséges eszközökkel – sem a komplex kiképzés hatékony lebonyolításához, sem pedig az oktatással járó plusz terhek kezeléséhez. Ennek következtében nemcsak a vasúti közlekedés biztonsága kerül veszélybe, hanem az oktató mozdonyvezetőkre és az egész kollektívára is indokolatlanul nagy teher nehezedik.

A kérdés tehát nem az, hogy érdemes-e programot indítani a helyzet megoldására, hanem az, hogy meddig halogatjuk még, miközben folyamatosan termeljük az ilyen helyzeteket és a hozzájuk kapcsolódó veszteségeket.

A munkáltató számára az eset egyértelmű veszteség:

• Milliós anyagi kár. Egyetlen rossz döntés a munkahelyi biztonság és az infrastruktúra súlyos veszélyeztetéséhez vezethet.
• Távozó munkaerő és fokozódó utánpótláshiány. Ahelyett, hogy a rendszer megfelelően felkészített mozdonyvezetőkkel erősödne, egy újabb kolléga hagyta el a szakmát egy szolgálat után, miközben a munkaerőhiány már most is kritikus. Ráadásul a képzési hiányosságok miatt az utánpótlás is veszélybe kerül, hiszen egyre kevesebben jelentkeznek a szakmára.
• Oktató mozdonyvezetők kiégése és frusztrációja.  A gyakorlati oktatók sincsenek felkészítve arra, hogy támogassák a gyakornokokat és kezdőket, így a mentorálás helyett inkább plusz stresszt és bizonytalanságot élnek meg.
• A vasút biztonságának kockázata. Egy rosszul felkészített mozdonyvezető döntései emberéleteket, eszközöket és üzemi folyamatokat veszélyeztethetnek.

Miért kell megújítani a mozdonyvezető képzést?

• Mert a jelenlegi rendszer kudarcot vallott és ezt minden érintett látja. Nem elég a hibát beismerni – megoldás kell.
• Mert a mozdonyvezetők is egyetértenek abban, hogy változásra van szükség. Ez nem egy kívülről rájuk erőltetett reform, hanem egy belülről fakadó igény, amelyet a közösség is támogat.
• Mert az új generáció más hozzáállást igényel. A most érkező fiatalok nem fogják végig szenvedni azt, amit az előző generációk megszoktak. Ha nem kapják meg a megfelelő támogatást, egyszerűen tovább állnak – ahogy számos eset is mutatja.
• Mert egy program alacsony költséggel és minimális kockázattal azonnali eredményeket adhat. Már egy kis lépés is hatalmas különbséget jelenthet abban, hogy a pályakezdők ne az első hibánál essenek ki a rendszerből.
• Mert ha most nem lépünk, újabb milliós károk és távozó kollégák következnek.